O obci - Községünkről

Milhosť maďarsky názov: Migléc, Miglécnémeti) je hraničná obec s Maďarskom na východnom Slovensku v okrese Košice-okolie. Obec leží 21 km južne od Košíc v nadmorskej výške 166 m.

Milhosť je vstupnou bránou do Slovenskej republiky - hraničným priechodom Milhosť - Tornyosnémeti.

Migléc, határmenti község Kelet-Szlovákiában, a Kassai kerület Kassa-vidéki járásában a magyar határ mellett. Kassától 21 km-re délre, 166 méter tengerszint feletti magasságban terül el.

Migléc a Szlovák Köztársaság belépő kapuja: Migléc - Tornyosnémeti határátkelőhely.

Prvý raz sa spomína r. 1220, keď bola jednou z 10 obcí, patriacich kráľovnej. Žili v nich nemeckí osadníci, ktorí tu prichádzali v rokoch 1205 – 1209. Milhosť v 13. st. ešte nebol samostatnou dedinou, ale bola to len osada  (majer), patriaci k dedine Középnémeti. Mala aj názvy Felnémeti, Kisnémeti alebo Középkisnémeti.

V 14. stor. sa objavujú prvé kusé písomné správy o našej obci. Tak v roku 1322 sa spomína kaplnka sv. Michala. Nevieme ale, kde presne v obci stála. V roku 1450 rodina Hegyaljai získava pozemky  v Milhosti. Naša obec mala rôzne názvy. Od začiatku 15. st. sa používa názov v podobe Migléc. Do roku 1500 žijú v obci len Nemci, začiatkom 16. st. prichádzajú prvé maďarské rodiny, Nemcov ubúda.  Po roku 1600 Nemcov niet a pribúdajú slovenské rodiny. V roku 1720 je už rovnaký počet Slovákov a Maďarov.  V roku 1787 prichádzajú prví Židia, po roku 1850 Rómovia.

Vznikom ČSR po r. 1918 sa Milhosť stáva pohraničnou dedinou. Našim južným susedom je Maďarsko. V r. 1938 po Viedenskej arbitráži obec pripadá Maďarsku a má názov Miglécnémeti. Po skončení 2. svetovej vojny obec znova patrí do ČSR a od r. 1945-47 má názov Migléc.

Od r. 1948-64 má názov Milhosť. V roku 1964 bola obec Milhosť zlúčená so susednou obcou Kechnec a dostáva názov: Hraničná pri Hornáde – časť Milhosť. V roku 1986 Hraničnú pri Hornáde pripojili k Seni. Názov: Seňa – časť Milhosť.  Obec Milhosť bola zlúčená od r. 1964 – 1992, teda 28 rokov. Neboli to šťastné roky ani pre obyvateľov  (vzdialený úrad)  ani pre obec. Boli sme len príveskom väčších dedín. Minimum finančných prostriedkov pre obec spôsobil úpadok kultúry a športu, rozvoj a hospodársky rast obce stagnoval.

Samostatnosť  získava od 1.1.1993.

V obci žije okolo 50 % občanov maďarskej národnosti, preto sa používa dvojjazyčný názov M I L H O S Ť  -  M I G L É C .

Obyvateľstvo obce sa celé stáročia zaoberalo hlavne poľnohospodárstvom.

Historická pečať obce pochádzajúca z roku 1839 a nesie maďarský nápis „Miglécz helység petsétye 1839“ (pečiatka obce Milhosť 1839). Táto pečať sa stala východiskom pri tvorbe obecného erbu v 90-ich rokoch 20. storočia.

Nevét először 1220-ban említik, amikor a tíz királynéi német telepesfalvak egyike volt. Német telepesek laktak itt, akik 1205-1209 között érkeztek. Migléc a 13. században még nem szerepelt önálló faluként, csak mint település, amely Középnémetihez tartozott. A megnevezésnél a Felnémeti, Kisnémeti, vagy a Középnémeti is szerepel.

Az első hiányos adatok a faluról a 14. században jelennek meg. Egy Szent Mihály kápolnáról is említés esik 1322-ből, de nem tudjuk pontosan hol állhatott. Az 1500-as évekig a község területén csak német lakoság élt. Az első magyar családok a 16. század elején érkeztek, ennek következtében a német lakosság aránya csökkent. Az 1600-as évek után már nincsenek feljegyzések német telepesekről, ám egyre több szlovák család költözött a falu területére. 1787-ben jelennek meg az első zsidók, és 1850 után a romák is.

1918 után, mikor megalakul a Cseh-Szlovák Köztársaság, Migléc határmenti községgé válik. Déli szomszédunk Magyarország. 1938-ban a bécsi döntések révén Magyarország a trianoni békeszerződés értelmében elveszett területeinek egyes részeit visszakapta Csehszlovákiától. Így a falu is Magyarországhoz tartozott, Miglécnémeti néven. A 2. világháború befejezése után viszont újra Csehszlovákiához tartozik, és 1945-1947-ig a neve Migléc. 1948-tól - 1964-ig Milhosť. 1964-ben a szomszédos Kenyhec községhez csatolták. Az új neve Hraničná pri Hornáde – časť  Milhosť (Határfalu a Hernád mellett). A falut 1964-től - 1992-ig, tehát 28 évig, mindig valamelyik faluhoz kapcsolták. Ez sem a lakosság, sem a falu számára nem volt szerencsés időszak. A minimális anyagi források hanyatlásnak indították a községben a kultúrát és a sportot. Stagnálás állt be a gazdaság területén is.

Az önállóságot 1993. január 1-én nyerte el.

A községben kb. 50%-ban magyar nemzetiségű polgárok élnek, ezért a kétnyelvű M I L H O S Ť  -  M I G L É C megnevezést használjuk.

A falu lakossága évszázadokon keresztül főleg gazdasággal foglalkozott.

A falu pecsétje 1839-ből származik, és a „Miglécz helység petsétye 1839“ feliratot viseli (Migléc község pecsétje 1839). Ennek a pecsétnek az alapján aztán elkészült  Migléc címere is a 20. század 90-es éveiben.

Erb obce, ktorý bol vytvorený v 90. rokoch 20. storočia, je odvodený zo vzoru, ktorý sa nachádza na pečati. Na erbe sú dve postavy stojac na zelenej tráve s klobúkmi na hlavách. Jedna drží v ruke cep, druhá kosu. Medzi nimi sú umiestnené lemeš a čerieslo, ktoré sú zlatej farby. Medzi postavami na červenom pozadí svieti slnko.

A község címere, amely a 20. század 90-es éveiben készült, a pecséten található mintázatból származik. A címeren zöld pázsiton két földműves látható kalappal a fejükön. Egyikük kezében cséphadarót a másik kaszát tart. Közöttük aranyszínű ekevas és kaszafenő fén van elhelyezve. Az alakok között piros háttéren süt az aranyszínű nap.

Najstaršiou stavbou obce je Zvonica, ktorá bola postavená v roku 1784 za účelom upozornenia vtedajších obyvateľov na nebezpečenstvo (požiare, povodne atď).

V roku 1861 vybudovala sa železničná trať (Miskolc - Košice).

Reformovaná škola s bytom pre učiteľa bola postavená v roku 1868 a v roku 1887 bol vybudovaný aj Reformovaný kostol.

• 1950 - začiatok ťažby štrku a piesku (veľké ložiská surovín pod úrodnou pôdou na mnohých miestach chotára obce),
• po roku 1950 - vznikla nová ulica Kis Perjés a hospodársky dvor JRD,
• 1978 - bol zrekonštruovaný hraničný priechod,
• 1988 - plynofikácia obce,
• 1994 - postavený Dom smútku,
• 1995 - výstavba čistiarne odpadových vôd pre Kechnec a Milhosť, ktorá sa po roku 2000 rozšírila pre priemyselný park v Kechneci,
• 1996 - kanalizačná sieť, vodovod,
• 1998 - čerpacia stanica pri ceste k hraničnému prechodu
• 2000 - v západnej časti chotára bola postavená základňová a retranslačná stanica sytému GSM

Obyvatelia v 19. storočí nosili ešte oblečenie krojové. U žien a hlavne u dievčat dôležitú funkciu hrala farebnosť šiat. Oblečenie vydatých žien bolo tmavšie. Nosili blúzky a dlhé, široké sukne po členky, stiahnuté v páse pod ktorými boli 1-2 naškrobené spodničky. Súčasťou oblečenia boli ešte aj vlnené šatky so strapcami, zvyčajne tmavšie, kockované alebo jednofarebné. Sviatočné šaty boli z kvalitnejších látok, pracovné sukne z kartónu, flanelu alebo z barchetu. Odevy neboli výšivkami zdobené ani krikľavej farby. V lete sa nosili poltopánky s pračkou, v zime celé topánky a čižmy.

Mladšie ženy a dievčatá mali svetlejšie farby.Dievčatá nosili biele šatky, ktoré sa prehodili cez plece a vpredu konce si zaviazali alebo držali. Deti mali šité šatky, ktorých konce sa viazali vzadu. Vydaté ženy šatky nosili stále. Pri práci mali kartúnové ale mali aj niekoľko kvalitnejších s jemnými vzormi. Šatky sa viazali pod bradou do upraveného uzla.

Dievčatá mali vlasy zapletené do vrkoča a spustený na chrbát. Vydatá žena vrkoč mala zakrútený na záhlaví do kruhu, upevnený sponkami a zakrytý šatkou. Na vlasoch sa tu nenosili čepce ako napríklad v neďalekej slovenskej dedine v Belži.

Muži nosili dlhé nohavice zúžené do kolien s čiernymi alebo hnedými čižmami bez šnurovania alebo šnurovacie so sárou (birgerli). Na vrch nosili biele košele a sako. Cez pracovné dni mali na sebe vestu z ovčej kožušiny, takzvaný bekecs (bekeč). Klobúk tiež nesmel chýbať z oblečenia. V lete mužmi nosili široké nohavice z konope.

Od 2. polovice 20. storočia odev, hlavne mladých, sa prispôsobuje móde. Na začiatku 21.st. oblečene mestského obyvateľstva sa neodlišuje od šiat dedinského. Staršie ženy z Milhosťa zvyky v obliekaní ešte stále držia istým spôsobom - uprednostňujú tmavšie farby, nosia šatky na hlave...